Mindenki nevében mondhatom, hogy a baróti emberek épp úgy szeretik a csapatot mint amennyire mi szeretjük az erdélyi embereket.

Az egész kint tartózkodásnak van valami furcsa varázsa, ami miatt a résztvevõk csak arra tudnak gondolni mikor megyünk legközelebb. A képekből talán megértitek mirõl is beszélek.

Egy másik világról, egy sokkal emberibb világról, más érzésekrõl, Erdélyrõl és az Erdélyi Magyarokról!

Nagyon jó volt újra kint lenni. Jó volt a csapat, talán az eddigi legjobb.

Sokaknak emlékezetes lesz ez a pár nap, egész életükre.

Volt rossz is, hiszen, mikor elindultunk, hogy megnézzünk sok látványosságot (pl. Drakula vár, Gyilkos tó stb.),akkor a busz lerobbant az első 10 kilóméteren. Az volt a szerencse, hogy az első hegyen felfelé adta meg magát, mert így vissza tudott gurulni. Néhány száz méteren múlott, hogy nem lefelé mentünk, akkor mi lett volna.Ezért még egy nappal hamarabb haza is kellett jönnünk.

De furcsa mód, ettől eltekintve, mindenki jó érzéssel tekint vissza.

Gyönyörű tájak, jó hangulat.

Azt hiszem a képek elárulnak mindent.